Berlinben jártam és az egyik vadul összegraffitizett kapuban hosztesszek hivogatták be az embereket. A romkocsma, mint magyar találmány után itt egy hasonló kezdeményezés, a romkiállítás. Az épület belülről teli volt törmelékkel és a falak pedig színes festék fedte el. A mennyezetről kábelek végén okostelefonok lógtak melyeken kiterjesztett valóság alapú alkalmazás futott és a térben körbenézve egy megelevenedett kiállítás volt látható:
Jane Jacobs ma lenne 102 éves. Ezzel a poszttal rá és a munkásságára szeretnék emlékezni.
Jane Jacobs (forrás: wikimedia.org)
Jane Jacobs (1916-2006) a 20. század talán egyik legnagyobb hatású és legjelentősebb urbanistája. Sem egyetemi végzettsége nem volt, sem várostervezési oktatáson nem vett részt, első látásra csak egy háromgyermekes anyuka, abban a világban, a hatvanas években, amikor a várostervezők között kizárólag férfiak voltak, ezért őrült dámának bélyegezték meg. Természetesen árnyaltabb volt a helyzete, mert 1935-ben, a nagy gazdasági világválság idején New York Greenwich Village negyedébe költözött, mely Manhattan része, és elütött a város többi részétől, ugyanis nem volt mesterségesen tervezett. Ebben az időben kezdett el dolgozni, mint szabadúszó újságíró, és olyan lapoknak írt cikkeket, mint a Vouge vagy a Sunday Time Herald. Aktivista, aki bár nem rajongott a tüntetésekért, de ha nem volt más eszköz, akkor élt vele. Legjelentősebb műve az 1961-ben megjelent „Az amerikai nagyvárosok élete és halála”. Munkássága mögött nincs elméleti rendszer, helyette induktív és megvilágító erejű példákkal teli esszéket írt. Ekkor lett világhírű, a könyvvel párhuzamosan ugyanis Robert Moses New York várostervezője gyorsforgalmú utat akart építeni Greenwich Village-en keresztül, amit Jane vezetésével a helyi közösségnek sikerült megállítania. Hagyatéka az, hogy megtanította az emberiséget arra, hogy a város egy önálló ökoszisztéma, diverzitás, alulról felfelé építkezés a várostervezésben, a nagy népsűrűség, helyi gazdaság kiemelkedően fontos része a gazdaságnak (Spaces, Project for Public, 2016).
Felhasznált irodalom:
Spaces, Project for Public. (2016). “Jane Jacobs.” Project for Public Spaces. http://www.pps.org/reference/jjacobs-2/
Comunian et al. (2010) úgy fogalmazott, hogy a kreatív ipar a kreatív gazdaság keresleti oldalának tekinthető. Ez az ipar mely a kreativitásra és a tehetségre épül, amik nem csak szüntelen megújulásra képesek, hanem az innováció és az új tartalom forrásai is egyben (Hendrickson et al., 2012). Az ötletek és a tudás, melyek egymással nem konkurálnak és egymást részlegesen helyettesítő termékeknek tekinthetőek, lesznek a növekvő megtérülésnek és a bevételek generálásának a forrásai. Hartley (2005) ezért úgy gondolja, hogy ez a kifejezés ellentéteket hordoz magában, hiszen az egyed önálló új alkotása és a tömegtermelés első hallásra ellentétes kifejezés. 1998 novemberében a brit Kulturális, Média és Sportintézet (Department for Culture, Media and Sport – DCMS) nevű állami szervezet elkészített egy kreatív ipar feltérképezési dokumentuma című tanulmányt. A cél az volt, hogy definiálják a kreatív ipart és felhívják rá a figyelmet. A dokumentumot 2001-ben frissítették (Comunian et al., 2010), és úgy definiálták a kreatív ipart, hogy azon iparokat tartalmazza, melyek az egyének kreativitásából, képességeiből és tehetségéből erednek és megvan bennük a lehetőség a vagyon- és állásteremtésre a szellemi tulajdonjogok termelése és kiaknázása által. Throsby (2008) úgy vélte, hogy a megnevezett iparágak akár lehettek volna a kulturális ipar ágazatai, de a DCMS tudatosan döntött a kreatív ipar megnevezés mellett, hogy a kiterjedése ne kizárólag a magas kultúrával legyen kapcsolatos.
Az Európai Bizottság (2010, 6) a Zöld Könyvben úgy határolta le a kreatív iparágat, hogy „ágazat, amely a kultúrát használja alapanyagként (input), és kulturális dimenzióval bír, jóllehet az általa elállított eredmény (output) gyakran funkcionális. Ide tartozik az építészet és a dizájn, amely szélesebb folyamatokba integrálja a kreatív elemeket, valamint az olyan alágazatok is, mint a tervezőgrafika, a divattervezés vagy a reklámszakma”. Majd később (Dörflinger et al., 2016, 282) az alábbi NACE/TEÁOR kódok segítségével operacionalizálja:
Források:
Comunian, Roberta, Alessandra Faggian, and Qian Cher Li. 2010. “Unrewarded Careers in the Creative Class: The Strange Case of Bohemian Graduates: Unrewarded Careers in the Creative Class.” Papers in Regional Science 89 (2): 389–410. https://doi.org/10.1111/j.1435-5957.2010.00281.x.
Dörflinger, Aliette, Karin Bachinger, Christina Enichlmair, Iris Fischl, Karin Gavac, Pierre Hausemer, Thomas Oberholzner, et al. 2016. Boosting the Competitiveness of Cultural and Creative Industries for Growth and Jobs: Final Report. Luxembourg: Publications Office. http://bookshop.europa.eu/uri?target=EUB:NOTICE:EA0116682:EN:HTML.
“AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1893/2006/EK RENDELETE.” n.d., 39.
Európai Bizottság. 2010. “ZÖLD KÖNYV a Kulturális És Kreatív Iparágak Potenciáljának Felszabadításáról.”
Hartley, John, ed. 2005. Creative Industries. Malden, MA: Blackwell Pub.
Hendrickson, Michael, Beverly Lugay, Esteban Pérez Caldentey, Nanno Mulder, and Mariano Alvarez. n.d. “Creative Industries in the Caribbean: A New Road for Diversification and Export Growth.” The Caribbean, no. 19: 69.
Throsby, David. 2008. “Modelling the Cultural Industries.” International Journal of Cultural Policy 14 (3): 217–32. https://doi.org/10.1080/10286630802281772.
Lévai András 1981. július 8-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Kempelen Farkas Kísérleti Gimnáziumban végezte, ahol 2000-ben tette érettségi vizsgáját. Első diplomáját a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján szerezte vállalkozások menedzselése szakirányon 2004-ben. Ezt követően második diplomáját, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen szerezte meg információmenedzsment főszakirányon. 2007 óta az M-RTL Zrt. munkatársa.
Tudományos tevékenységét 2011-ben, doktori képzés formájában kezdte el a Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájában, először menedzsment majd 2014-től regionális és gazdaságtudomány területeken. Kutatási területe kezdetben a tudásmenedzsment és a közösségi hálózatok voltak, mely az évek során átalakult, a tudás egy speciálisabb változatát az ösztönző, inspiráló tudást, vagyis a kreativitást kezdte el vizsgálni és a modern technológia pedig a közösségi hálózatok helyett a módszertanban jelenik meg, mint adat-, web- és szövegbányászat.
2014-ben ösztöndíjat nyert, mely során az Amszterdami Egyetem vendégkutatója volt a Jobknowledge projektben. Álláshirdetések gyűjtése történt webbányászat segítségével, majd az elkészült adatbázisból adatbányászat segítségével próbáltak tudást szerezni az állásokról és betöltésükhöz szükséges képességekről, ezen adatgyűjtések és módszertan képezte “A kreatív góc” című disszertáció alapját.
